Az önzés két oldala

Vajon a saját malmunkra hajtani a vizet tényleg gonosz dolog? És egyáltalán van ennek a tulajdonságnak jó oldala?

Miért és kiből válhat önző személy?

Pszichológusok szerint az elsőszülöttek azok, akik hajlamosabbak az önzésre, ugyanis egy elsőszülött rögtön megérzi az egyeduralom édes ízét, mindenki rá figyel, addig a pillanatig, amíg meg nem érkezik a kisebb testvér. Innentől fogva pedig bármit megtesz, hogy újra ő legyen a figyelem középpontjában, még ha ezzel el is kell taposnia a gyengébbet. Ez így elég logikusnak tűnik, viszont máig vitatott tény.
Azt beláthatjuk, hogy az ember alapjában véve egy önző lény. Mindannyian szeretnénk, ha minden jót, ami a világon van, a magunkénak tudhatnánk: a sikert, a pénzt, egy tökéletes partnert, azt, hogy más emberek felnézzenek ránk, és tiszteljenek.
Jó tudni azonban, hogy magunkban és a környezetünkben élő emberekben miként ismerhetjük fel az önző vonásokat, ugyanis ez a tulajdonság nem mindig szolgálja a javunkat.

Milyen az önző ember?

Egy önző ember csak saját magára figyel, csak az önnön érdekeit és céljait tartja szem előtt, nem érdekli, hogy a cselekedeteivel mennyit és milyen mértékben árthat más embereknek. Az önző embereknek csak az lebeg a szemük előtt, hogy elérjék azt, amit akarnak-, bármi áron. Az önző emberek nem akarnak osztozkodni, számukra a birtoklás eleve elrendelt dolog. A céltudattal viszont nem feltétlenül kell, hogy együtt járjon az önzés.
Remek, ha kitűzöl valamilyen célt magad elé, és törekszel rá, de figyelj oda arra, hogy közben ne sérüljön senki a környezetedben! Hallgass meg másokat is, nem feltétlenül kell úgy cselekedned, ahogy ők tanácsolják, de hátha megosztanak Veled egy-két dolgot, amely később a hasznodra válhat céljaid elérésében.
Tipp: Próbálj meg egyszer csapatmunkával elérni valamit, hidd el, annak a sikernek is legalább olyan édes az íze, mintha egyedül szerezted volna meg!

Jó és rossz önzés a kapcsolatokban

Valakit megcsalni, becsapni, a problémák megoldása nélkül továbblépni… Ezek mind-mind önző dolgok. Így csakis azért viselkedhetsz, mert a meneküléssel kikerülheted a vitákat, veszekedéseket. Lehet, hogy a változás Téged boldoggá tesz, de a másik félnek is meg kell adnod a lehetőséget, hogy megérthesse a történteket a nélkül, hogy értelmetlenül szenvednie kelljen csak azért, mert Te önző módon óvni akarod magadat a konfliktusoktól. Ugyanígy önzés az is, ha a lelkiismereted megnyugtatása végett törődni próbálsz valakivel, akit becsaptál, vagy megcsaltál. Ha csak azért kérsz bocsánatot, hogy a lelked megnyugodjon, s nem azért, mert szívből gondolod, akkor inkább ne tedd: viseld Te is egymagad a terhet!
Ugyanakkor meglehet, hogy azért lépsz ki egy párkapcsolatból, mert az már nem tesz boldoggá, ellaposodott, vagy veszekedésektől visszhangzik, és az is megeshet, hogy egyszerűen meg akarsz szabadulni attól a nyomástól, ami Rád nehezedik. Ilyenkor persze teljesen jogosan cselekszel, hiszen mind a baráti, mind a szerelmi kapcsolatoknál az elégedetlenség váltja ki a láncreakciót.
Ha a problémákat nem sikerül megoldani, akkor viszont érdemes megszakítani a viszonyt. Ez nem önző viselkedés, hanem teljesen érthető lépés.

Önszeretet kontra önzés

Ezt a két tulajdonságot sokszor keverik az emberek, de jó tudni, hogy az önszeretet és az önzés semmiben nem hasonlít egymásra, éppen ellenkezőleg:

Az önző emberek általában félnek valamitől. Ha önző vagy, félhetsz attól, hogy a Számodra elérhetetlennek tűnő dolgot nem kapod meg, ha nem viselkedsz énközpontú módon. Úgyis érezhetsz, hogy egyáltalán nem is vagy rá érdemes, bárhogy is cselekszel, éppen ezért mindenen és mindenkin átgázolsz, hátha így sikerrel jársz.
Az önző emberek tehát félnek; nem másoktól, nem a küzdelem nehézségétől, hanem saját maguk – valós, vagy vélt- hiányosságaitól. Nem hiszik, hogy jó képességeik és értékeik vannak, amik a nélkül is segíthetik őket, hogy önző módon viselkednének.

Az önszerető ember ezzel szemben fel tudja mérni a saját képességeit, igényeit, és keresi a lehetőségeket arra, hogy ezeket az igényeket a céljainak megfelelően kielégítse. Ha önszerető ember vagy, tudod, hogy jogosan törekszel szükségleted kielégítésére, és tudod, hogy megérdemled a vele járó örömöt és sikert. Éppen ezért nincs szükséged arra, hogy másokat leigázz.

Szerinted rossz dolog önzőnek lenni, vagy inkább kifizetődő?

1 hozzászólás

  • Hozzászólás hivatkozás Mia 2012. október 16. Írta: Mia

    Én egyáltalán nem vagyok önzõ és szerintem másoknak sem kellene annak lennie.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.