Megállás nélkül

Nem tudom, Ti hogy vagytok a várakozással, de nekem nem az erősségem. Aki viszont csak az utolsó pillanatban él, lehet, hogy lemarad valamiről…

Nincs megállás

Állandó rohanás az életünk, soha, semmire nincs időnk. Reggel sebtében fel kell dobnunk a make up-ot, különben elkésünk a suliból, a munkahelyről. Az iskolában állandóan sietnünk kell a dolgozatírás alatt, különben nem végzünk a feladatokkal, a munkahelyünkön pedig mindig van valami sürgős teendő, amit haladéktalanul abszolválnunk kell. Persze, az egész napos hajtás után másra sem vágyna az ember lánya, minthogy végre otthon lehessen, elhajíthassa mindazt, ami a kezében van, leránthassa a tipegőjét, vehessen egy jó forró für…

Na ne! Erről ne is álmodj! Hiszen nincs megállás…

Ezután kell még összecsapnunk a leckét, öt perc alatt terülj asztalkámmal kedveskednünk a párunknak, aki még lefekvés előtt szeretne néhány – de szigorúan csak néhány! – percet nekünk és a romantikának szánni, majd ha már mindent bevégeztünk, amit aznapra kirótt ránk a mindenható, abban a kegyelmes esetben térhetünk csak nyug…

Ugyan dehogy nyugodhatsz meg, hiszen a 21. század szlogenje máris rád ordít: aludj gyorsan – sokat!

Csak a buszra rohanunk…

Mi van azokkal a földi halandókkal, akiknek már rég kicsengettek a suliból, akiknek nélkülözniük kell a munkát – mert munkanélküliek –, és akik nem háziállatnak születtek, hogy aztán egész életükben süttethessék a szőrös hasukat a napon és az legyen a legnagyobb gondjuk, hogy az utcán elmenő embereket megugassák, vagy, hogy szeretetüket eldorombolhassák a gazdinak.

A gazdinő amúgy szenvtelen mosollyal tűri a sors rá kimért csapásait és a hátrányból előnyt kovácsol: elodázhatatlan tevékenység híján nem kell sietnie sehová, senkihez, semmivel. Viszont a buszra! Na, oda mindig loholnia kell! Tudniillik, nem szeret várni. Se férfira, se a megfelelő pillanatra, se a buszra! Úgyhogy mindig az utolsó pillanat után indul el, s szednie is kell a nyúlcipőt, hogy elérje a járművet, hiszen mint tudjuk: buszváró van, de váró busz nincs.

Most (is) odaért. Még várt is! Jaj, de mennyit?! – Perceket!

Amelyek lomhán vánszorogtak. Már épp mérgelődni akart volna, amikor, a szürke időtlenségben egy fiatalember lépett a háta mögé. Hősnőnk tovább dohogott magában – úgy látszik, ehhez bezzeg ért –, mert a pasas egy cigarettát nyomott el a közöttük ridegen ácsorgó buszmegálló-táblára szerelt kukába.

Ekkora a busz már annyit késett, hogy a szívesen várakozók is elunták az életüket, ezért a mi borzos katánk hátrafordult a füstölgő ismeretlenhez és megkérdezte tőle, hogy ugyan egy buszra várnak-e, vagy amire az úriember vár, az már egy másik busz lesz – nem lenne meglepő, ha így történne.

Murphy ekkor lépett színre a magafajta kőtáblával, annak ikszedik paragrafusával, a fiú ugyanis életében nem utazott még ezen a vonalon, szóval hiába is érdeklődik tőle. „Az jó!” – vágta rá a kérdező, és modoros kacajjal zárta…

… volna le a beszélgetését. Ehhez képest beszédbe elegyedtek, a buszon pedig – ami némi zaklatott várakozás után megérkezett végre – együtt ültek le és tovább társalogtak. Iskoláról. Munkahelyről. Többek között. Ezután jött a szokásos rész, amikor a fiú elkérte a lány számát, az megadta neki. Bár már maga sem tudja, miért, de azért biztos, hogy a másikat nehogy megbántsa. Ezt követően volt egy kevés, rosszkor – vagy inkább túl hamar?! – beadagolt ömlengés arról, hogy mennyire „szép vagy” és hogy „szerintem intelligens is vagy”, azonban nem sokkal azután a fiúnak le kellett szállnia a járgányról, így a lány megkönnyebbülhetett. A busz meg száguldott tovább az őszi némaságban.

Visszatekintve

Elnyargaló éveimre visszatekintve ilyen és ehhez hasonló emlékképek viharzanak át a szemem előtt: udvarlások, vizsgák, üres pillanatok, nagy röhögések, buta viccek, fontos kézfogások és egy kipirult pofika csapzott hajjal körbedíszítve. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy mindig igyekeztem időben kész lenni valamivel, állandóan lázas tempóban készültem valahová, folyton serénykedtem azért, hogy elérjem a céljaimat – és ezzel szerintem nincs is baj! (Ilyen az ember, gyarló, és kész.)

Mégis megvan az az érzésem, hogy sok élményről lemaradtam. Igen, talán pont a hiányérzet az, ami mindig motivált – gyermekkoromban is, serdülőként is és most, ifjú titánlányként is – hogy hajtsam magam, hogy addig üssem a vasat...

De a mai napig is úgy gondolom, hogy az életben nem egyetlen nagy pillanat van, hanem számtalan, és jó lenne mind az összesen ott lenni (ez persze lehetetlen, de az ember nem csak gyarló, hanem naiv is), együtt tölteni az időt azokkal az emberekkel, akik gyorsan élnek, de nagyon szeretnek. Ezért kell menni tovább – méghozzá megállás nélkül!

7 hozzászólás

  • Hozzászólás hivatkozás Bella 2013. november 21. Írta: Bella

    Minden pillanatot megélhet az ember, ha tényleg igyekszik is egy kicsit kikapcsolódni! Bár igaz, hogy eléggé rohanó világban élünk, de mégis csak vannak olyan események és pillanatok melyeket az emberek megélnek, legyen az a mozi, színház, éttermi vacsora, csajos napok, Bulik, szórakozó helyek stb. Nem hiszem el hogy ezekre maximum 2-3 órát nem tudna rászánni az ember, mert mért ne? Maximum a maximalistáknál nincs semmilyen idő! Mert Stréber és meg alak felelni másoknak! Már az teljesen igaz, hogy sajnos alkalmazkodni tudni kell, főleg munkába, hogy mindig azt csináld amit neked mondanak és pont! A suli az már teljesen más tészta, mert nem a szüleidért, nem is a tanárokért tanulsz, hanem SAJÁT MAGADÉRT! Azért hogy legyen jövőd, azért hogy eltudj menni dolgozni(bár ma már eléggé nehéz elhelyezkedni), de tudni illik hogy mindig is magadért fogsz tanulni, nem azért mert anyád és apád elvárja(bár vannak szülők akik azt szeretnék hogy a gyerekük jó tanuló legyen, de mind hiába). Munkahelyen alkalmazkodnod kell a főnökökhöz, kollégákhoz, be kell járnod minden nap, akkor is ha szabad napod van de behívnak! Alkalmazkodj, mert muszáj! Kapcsolatilag szintén. Ha egy kicsit is ellazulnál akkor másképpen gondolnád ezeket a dolgokat, rájönnél hogy a napi 24 órából mégis csak lenne időd magadra, csak azt te nem veszed észre, hiszen csak 2-3 órát csak rá tudsz szánni magadra, hogy olvass, sminkelj, ellazulj, elmenj fodrászhoz, moziba, csajos napokat tartani stb.

  • Hozzászólás hivatkozás Gaál Adrienn 2013. november 21. Írta: Gaál Adri

    Kedves Bella! Köszönöm a hozzászólásod; igazat adok - mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ez a pénzzel sajnos már így működik... Mégis, pénz híján is meg lehet találni azt az elfoglaltságot, ami örömet okoz: mint írtad is, az olvasás szuper dolog, hogy eltöltsünk egy kis időt az időtlenségben! :)

    A munkahellyel kapcsolatban megegyezik a véleményem a Tiéddel, de az iskolától kapott tudás szerintem kevés ahhoz, hogy később biztos jövőd, jó állásod és egzisztenciád legyen. Nem a legnevesebb felsőfokú intézményben végeztem, mégis talpraesettebbnek érzem magam néhány elit iskolában végzett kortársamnál. Ugyanis a lényeg az, hogy az élet iskolájában mit tanulsz meg, hányszor ültet le a sors egy egyessel, hányszor kapsz tőle megrovókat és mikor sikerül megkapnod azt a bizonyítványt, ami azt jelenti, hogy felelősségteljes, tudatos és stabil (nem erős; stabil!) ember lettél.

  • Hozzászólás hivatkozás Bella 2013. november 22. Írta: Bella

    Köszönöm szépen! :) Háth, nem muszáj mindent pénzel megoldani a lazulásodat, hiszen otthon is van egy rakás jó megoldás ahhoz hogy eltudj lazulni egy kicsit! Vegyél forró fürdőt! Ok, de ott van a párod akivel szintén foglalkoznod kell, oké legyen így. De közös fürdőzést még jobb, nem igaz? :) Legalább addig se unatkozol, nem kell olvasnod, és gondolkoznod minden hülyeségen. Ott van a barátod kivel eltudsz beszélgetni, kivel boldog vagy és megoszthatod valakivel a napodat, mégis van benne ellazulást, ne mond hogy nem mivel ez is igaz! :P Ha pedig nincs kedved főzni, vagy sütni magadnak/magatoknak valami finomat, akkor sem kell kétségben esni, ott a telefon és a barátod is akivel megtudjátok beszélni hogy mit rendeljetek(mert néha megérdemeltek egy ilyet, vagy magadnak megteheted stb) pizza, tökéletes akkor irány telefonhoz nyúlni! Nem muszáj moziba menni, ha otthon is vannak olyan filmek, sorozatok melyeket talán meg is vettél magadnak, akkor mi bántja azt hogy te újra megakarod nézni? Régen láttad, fogj is hozzá kapcsold be a dvd-t és nézzél is egy kis filmet magadban vagy a barátokkal vagy a pároddal stb. Vagy pedig leszel egy csomó jó filmet, mely téged régebb óta érdekel, akkor csináld ezt! :) Nem kötelező moziba menned, ha nem akarsz ennyi. Sok minden megoldás található, akkor is ha néha kiadsz rá egy kis pénzt, mint pl írtam is hogy rendelsz magadnak, magatoknak valami kaját ennyi. :) Vagy pedig villám gyorsan összedobsz magadnak egy kis kaját. Tehát mindent megoldható így is pénz nélkül, ha éppen nem akarsz költeni.

    Sajnos a mai fiatalok akik kikerülnek az általánosból, sajnos már valamelyikük nem is tanul tovább, tehát nem megy 9-10be vagy ennél komolyabb fokozatra, mert ő megvan elégedve a 8 általánossal, vagy pedig sajnos a szülők nem tudják azokat a költségeket állni, meg még sok minden járhat ennek a hátterében, amiről mi nem tudunk. Persze még mindig ott van a hitel, de ahhoz sokan nem nyúlnak, vagy akik megtehetik megteszik. Akik pedig tovább is mennek tanulni, azok meg a diplomát vagy a érettségit nem teszik le, amiből mondjuk nincs gond. De legalább egy vagy két szakmája minium hogy legyen egy gyereknek. Utána oda megy amerre lát az ember! Most őszintén, több fórumos oldalt és tévébe is panaszkodtak augusztus vége felé és szeptember közepénél a szülők, hogy egyre többen nem mennek már fősulira, egyetemre, letenni egy érettségit vagy egy diplomát. Mert nekik ez nem kell! Nekik elég a 8 általános vagy egy Szakma és kirepülnek az iskola épületéből. Mondjuk valljuk be, a mai friss pályakezdők is vagy a szakmájukban vagy a szakmájuk kívül keresnek állásokat. De a diplomások még inkább mérgesek arra hogy utcán tudnak csak söprögetni, melyre sajnos nincs több lehetőség. Így vannak a érettségizők is. Ma már leginkább a szakmások és a 8.általánosok vannak előrébb. Legalábbis szerintem. Egyre kevesebben mennek el diplomát és érettségit tenni, ami számomra nem meglepő dolog. A friss érettségizők és diplomások is egyben vagy külön akár, teljesen mindegy. Hiába próbálkoznak elhelyezkedni külföldön, mikor semmilyen tapasztalatuk sincs, azt hiszik ők is hogy hipp hopp elhelyezkednek kint egyből! Pedig ez nagyon nem így van! Itthon kell szerezni pár éves tapasztalatot, mondjuk 2-3 évet ledolgoznod, tapasztalatokat szerezned, majd utána mehetsz oda amerre lát az ember! Sok barátnőm ki akart jutni németbe, de alapfokúval együtt! Mit gondolsz? Nem nézték le őket le annyira? Ingyen kellett volna dolgoznod, mintha önkéntesre jelentkeztél volna, amit ugye nem állnak. Vagy wc pucolást, de a gyerekekre kellett vigyázzni, egy oviban. Tehát, igen csak nehéz elhelyezkedni, de főleg alkalmazkodni a főnökhöz..

  • Hozzászólás hivatkozás Gaál Adrienn 2013. november 24. Írta: Gaál Adri

    Igen, sajnos az élet nem szórja ránk két kézzel a boldogságot, dicsőséget, sikert, pénzt, szerelmet, elismerést - mindenért tennünk kell! Az, hogy hogyan alakítjuk a jövőnket, csakis rajtunk áll. Na jó, nem teljesen, mert ha például egyetemre szeretnénk menni, de nincs pénzünk finanszírozni a tanulmányainkat, akkor bizony előbb elő kell teremtenünk rá a tejbe valót... Ami megint csak nem egyszerű, és bár hiszek a sorsszerűségben, abban, hogy nem hiába kell néha nehézségekkel is szembenéznünk, azért... amikor az ember életében egy rakás csapás van, akkor nehéz spirituálisan gondolkodni.

    Visszatérve az eredeti témára, nekem most jó érzés nem-megállni. Az elmúlt időszakban csak álltam (vagy inkább csak ültem), és most klassz dolog újra sodródni az árral. :) Jó újra élni, megállás nélkül. Régen mindig arra panaszkodtam, hogy soha semmire nincs elég időm. Erre mi történt?! Majdnem egy évet kaptam arra, hogy még unatkozni is tudjak. És borzasztó volt! Biztos vagyok benne, hogy mindezt azért kaptam, hogy most, amikor már lejárt a "büntetésem", hálás tudjak lenni azért, ami régen teher volt. Hálás lehessek az állandó időhiányért, a fáradtságért, amit az egész napos rohanás okoz, az új, önálló kis életemért, a nagy pillanatokért, a buszra sietésért, a munkahelyen való kihívásokért, az otthonosan kialakított kis kuckómért. Azért, hogy végre újra boldog lehetek! Ezek nagy dolgok, és most nem itt tartanék, ha nem ismertem volna meg a pokol legmélyebb bugyrát.

  • Hozzászólás hivatkozás Szabó Böbe 2013. november 25. Írta: Böbi

    Adri, megegérdemled a szépet és a jót :)

  • Hozzászólás hivatkozás Bella 2013. november 25. Írta: Bella

    Egyetértek böbével, ezen már kár rágnod magadat! :)

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.